Benyaralunk, ha Te is úgy akarod

 Drága jó főnökömtől kaptam a minap Szép Kártyát (Széchényi Pihenő Kártyát). Biztosan a jó munkám eredményeként jutalmazott meg egy kis pihenési lehetőséggel. Úgy gondolhatja túlhajtom magam a cégnél, vagy csak szépek lát, és így Szép-et a szépnek alapon lett egy ilyen Széchényi kártyám.

Sokáig barangoltam, hogy találjak  Eger közeli Szép kártya elfogadóhelyet. Szerencsére az erdő közepén meglett az a Szép kártya elfogadóhely Eger mellett Felsőtárkányban, amit nekem találtak ki és Ez a Hotel Bambara.

Már 2 alkalommal kilátogattam wellness-ezni, rövidesen beszámolót is írok róla.

Az olasz tengerpartot elhagyva útnak indultunk Svájcba, ahol Szabi barátnője várt már minket.

Nem csak e szép hegyekkel körülölelt ország néhány nevezetességének megtekintése volt a célunk, de szerettük volna sok devizahiteles honfitársunk problémáját is megkönnyíteni.

Kedden léptük át a nem létező svájci határt, a hírre drámai esés következett be a frank árfolyamában (bizonyíték: http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/09/06/zuhan_a_frank/). Sajnos a titkos tárgyalásaink hátteréről nem beszélhetünk, de legyen elég az árfolyamokban látható változás.

Na azért némi részletet kiszivárogtatunk a háttérben folyó történésekről.

Szóval a tervünk az volt, hogy találkozunk a Svájci jegybank elnökével, akinek megadjuk a szükséges instrukciókat az árfolyam letöréséhez.

A találkozó helyszíneként a Zürichi tavat jelöltük meg, és hogy a legnagyobb inkognitót biztosítani tudjuk egy hajóra szerveztük a találkozót:

Mindenre elszántan vártuk a kikötőben a pénzügyi szakembereket. 

A tárgyalások során viszonylag meggyőzőek voltak az érveink, de volt, hogy kényszerítő eszközökhöz kellett nyúlnunk, ehhez a vérengző Szaffi kutya segítségét vettük igénybe.

Nyilván az árfolyam letöréséhez nagy mennyiségű frank eladást is kellett generálnunk, de miután minden pénzünk elfogyott, tovább nem tudtuk a svájci jegybank törekvéseit támogatni. Természetesen nem álltunk meg egy kis probléma előtt,  így lottót töltöttünk ki, melynek fődíja 176 m Euro, ha ezt megnyerjük, további árfolyamesésekre kell számítania a nemzetközi piacon.

Sajnos, mint minden botnak, az utazásunknak tragikusan közeledett a vége.

Szerda éjszaka útnak indultunk, hogy munkaadói nyomásnak engedve, újra honi földön landoljuk, és azonnal felejtsük el a „kurvajólérezzükmagunkat” projektünket.

Vasárnap a déli órákban végre elértük szeretett Magyarországunk partjait.

Vérző torokkal hagytuk magunk mögött az elmúlt nemtudomhány nap élményeit, Európa varázslatos helyszíneinek impulzusait és a végtelen kalandok utolérhetetlen csodáinak feledhetetlen emlékképeit.

Nagyon szépen köszönjük, hogy figyelemmel kísértétek utunkat, ezzel hozzájárultatok Ti is, hogy létrejöhessen ez a nagyszerű utazás.

Köszönettel tartozunk támogatóinknak, akik hittek bennünk:

Start Utazás – www.startutazas.hu

Next Time Kft. – www.nexttime.hu (Too Late órák forgalmazója)

Lakóautó kölcsönző Eger – www.lakoauto-eger.hu

Bolyki Pincészet Eger – www.bolykipinceszet.hu

Varsányi Pincészet, Verpelét

Zebra Design – www.zebradesign.hu

One Online Kft. – www.oneonline.hu

Paulik Ágnes – svájcológia szakos istennőnk

Vámosi Barbara – a benyaralásügyi baráti kör vezetője

Pintér Aliz - szupportológus szakasszisztens

Dudás Tamás –  turisztikai csodatevő gyógyító

Kukola Zoltán – borológiai tudományos munkatárs

Gulyás István – szabadszellemű szellemi vezető

Füzér Ferenc – háttértáncos

Ezúton egy kis szösszenet formájában mondunk köszönetet a Nexttime-nak a támogatásáért, és nem a támogatás miatt , de el kell hogy mondjuk, hogy nagyon megszerettük a kapott TooLate órákat.

Amikor elindultunk, szerettünk volna minden hétköznapit magunk mögött hagyni, így a mindennapos vekkereinket is lecseréltük TooLate órákra, és nem bántuk meg.
Az órák vidám színei hűen tükrözték túránk hangulatát, és jól bírták a ütést-kopást. Megszerettük őket, és ha bármikor a későbbiekben felvesszük ezeket az órákat, akkor rápillantva elő fognak bukkanni az emlékek, és mosolyt fog fakasztani az arcszerkezetünkre.

Too Late – túl késő.

Nekünk azt juttatja eszünkbe, hogy soha sem túl késő, hogy gondolj egyet és csinálj olyat, amit eddig még nem, és éld meg a pillanatot.

Hétfő délután Monacoból elindulva találomra megálltunk az első szimpatikus városkában, amit Ventimiglia-nak neveztek el a gazdái.

Úgy gondoltuk az utolsó nagy etap előtt megpihenünk, és fürdünk még egy jóízűt. A városka idilli franciás-olaszos tengerparti hely, hangulatos utcácskákkal, egy tengerbe ömlő folyócskával és sok-sok hullámmal felszerelt stranddal.

A város hangulata annyira megtámadta a lelkivilágunkat, hogy úgy döntöttünk megalszunk itt és még a másnap déli órákig a nap segítségével némi sötét árnyalatot is adunk a bőrünknek.

A testünket teljesen átadtuk a pihenésnek, és a szemeinket is alaposan kifárasztottuk. Meg kellett állapítanunk, hogy a parton fekvő hölgyekre kötelező lett volna a 18-as karika.

Egy kép a történet illusztrálására:

Az órák teltek és teltek. Nem igazán szerettük volna elhagyni ezt a paradicsomi állapotot, így be is adtuk az önéletrajzunkat a helyi baywatch irodájába.

A tenger élvezte társaságunkat és kellemes hullámokkal viccelt meg minket.

A vizuális élmények percről percre kínoztak minket. Tudtuk, hogy ezt a végtelenségig nem bírjuk, így délután kisírt szemekkel elindultuk az utolsó célországba Svájcba.

A lakóautó már annyira a szívünkhöz nőtt, hogy már azt nézegettük, milyen havi törlesztőt kellene kiköhögnünk, hogy ne kelljen visszaadni. Azért megnyugtat a tudat, hogy bármikor bérelhető az autó (www.lakoauto-eger.hu), így nem ez lesz az utolső lakóautós kalandunk. Aki szeretne egy pihenés alatt több helyre eljutni, esetleg baráti társasággal vagy családdal utazik, annak nyugodt szívvel ajánljuk ezt az utazási formát. Nem csak kényelmes, mert minden belefér és mindenki elfér, de az utazás is élvezetessé válik, mert egymással szemben ülve lehet frankón játszani, beszélgetni, blogot írogatni.
 

Barcelonát fájó szívvel hagytuk magunk mögött, és a tengerpart nyomvonalát követve a Francia Riviérába szerettünk volna belekóstolni.

Az éjszaka Marseille közelében ért utol bennünket, egy nyugodt parkolóban hajtottuk álomra a fejünket. Azt vettük észre, hogy itt is sokan szimpatizálnak velünk, mert többen szerettek volna velünk tartani az úton, annak ellenére, hogy az ajtót bezártuk. Hajnalban elindultunk, hogy időben a következő célállomáshoz, Monacóhoz érjünk.

Monacóba érkezve rögtön otthon éreztük magunkat. A jól megszokott luxus és fényűzés végre visszaköszön külföldön is. Monumentális hajók, pazar autók, hegyek, dombok, kikötő, ezeket a képek tudják igazán visszaadni.

Buci régi álma is valóra válhatott, gyalog végigmentünk a Forma 1-es pálya nyomvonalán. Megnéztük a nevezetes kanyarokat, egyeneseket. Gyönyörű fekvésű városka vagy államka vagy hercegségecske ez, ide is szinte kötelező eljönni.

Délután találomra választottunk egy tengerparti strandot Monaco mellett, és csak fürödtünk, fürödtünk, napoztunk, fürödtünk.

Estére bekeveredtünk egy hangulatos kis kempingbe, ahol egy-két üveg Varsányi Rosé is bekeveredett fröccsnek, majd néhány Bolyki vörössel és pókerrel tettük kerekké az estét.

A parkoló

Alagút kijárat - F1 rajongóknak

Buci gyorskörön van, nem engedi el a buszt

Kikötő + centrum + hegyek + mi

Nekünk most a francia a Riviéra

Parkolás a legfelsőbb szinteken

Partraszállás Monaco mellett

Profi rúdtánccal kerestünk a betevő falatra

Itt végre van net!

Nézzétek meg felülről:

A hosszú francia km falás után, már alig vártuk, hogy a katalán (nem spanyol!!!, rühellik a spanyolokat) főváros kapuit döngethessük.

Péntek:

Nem csak Barcelonát, de az óceán sós ízét is szánkban éreztük, így amint megláttuk a Costa Brava feliratot rögtön lefordultunk az első elágazásnál. …. de Mar-nál ledobtuk a horgonyt, meg a ruháinkat, és megnyaltuk a sót, mint a vén kecske. Vízipólós múltunkhoz híven megmutattuk katalán testvéreinknek, hogyan is játsszák a nagyok ezt a sportot.

A strandröpit és strandfocit 8 napon belül gyógyuló sérülésekkel boldogan abszolváltuk, és a maradék 40 km-t mosollyal az arcunkon tettük meg. Késő délután a barcelonai Andrássy úton leparkolva elkezdtük az asszimilálódást a katalán éjszakába, és megnéztük az öreg Gaudi egyik laza építményét, a Casa Batllo-t, és örömmel tapasztaltuk, hogy van, aki nem csak szabadságán kerüli a józan állapotot, a fater elég bátran bánik a vonalakkal.

Az éjszakát a külvárosban töltöttük. Nagy a közbiztonság, az emberek itt figyelnek egymásra, pl. volt olyan sötét bőrű srác, aki az éjszaka végigellenőrizte minden kocsi ajtaját, hogy rendesen bezárták-e. Úgy gondoltuk itt biztonságos lesz, hiszen még a sarkon egyedül várakozó kedves lányok sem féltek, hát akkor nekünk mi okunk lehetne félni.

Szombat:

A reggel szokás szerint a sporté, így első programként az FC Barcelona szentélyébe mentünk gyónni.

Ez a stadionfelfedező-túra minden Barca szurkoló álma (na meg egy BL meccs). Multimédiás termek, serlegek, mezek, öltözők, riporteri állások és a stadion lélegzetmelegítő hangulata magával ragadott mindannyiunkat, és a stadionban  Kubala Laci bácsi szobra előtt mindenki büszkén feszített.  Itt néhány fotót készítettünk, de eközben láttuk, hogy a Barca focistái éppen edzeni mennek. Ahogy a buszuk elhaladt mellettük egyszer csak lassított a busz. Néhány méter múlva megállt a busz, és megrökönyödve  láttuk, hogy Puyol lép le a buszról és közeledik hozzánk. Néhány pillanat múlva már mellettünk volt és nekünk rögtön nekünk szegezte a kérdést: ti Kubala országából érkeztetek?

Erre mi ékes spanyolsággal válaszoltunk: Si senor.

Nagy öröm ült ki az arcára, és ekkor tört magyarsággal próbált minket meggyőzni, hogy szálljunk be kétkapuzni velük, mert volna még 5 szabad hely. Jól esett a meghívást, de ki kellett ábrándítanunk őket, ránk még sok látnivaló vár, sajnos mennünk kell. Próbált még győzködni  Xavi Alonso, Iniesta és Daniel Alves, de már hajthatatlanok voltunk Barcelona lüktető energiája nem hagyott minket nyugodni.

Éreztük, hogy a kultúrából sohasem elég, így irány a sohabenemfejeződő Sagrada Familia őrült katolikus freestyle építészet műremeke. Itt már sejtettük, hogy Gaudi -  Barcelona Makovecze – egy életre beégesse magát a gyenge memóriánkba. A Güell Park játékossága egy újabb bizonyítékként szolgáltatott sejtésünkre, hogy az építészethez nem is olyan fontos a tervezőasztal, elég besszívva elővenni az óvodáskori rajzokat, és azokat odaadni néhány részeg kőművesnek, oszt majd lesz valami. Hát lett is.

A Güell Parkból bődületes kilátás nyílik a városra, ez az amit semmilyen fénykép nem ad vissza, így nem is csináltunk.

Barcelona Magnifico

Az estét a  „La Rambla” forró latin forgatagában fejeztük be. Hajnalra még kempinget is találtunk, hogy feltöltsük készleteinket.

Az Enterprise anyalakóhajó precíziósan ketyeg, 5-en viszonylag kényelmesen élvezzük az út minden percét. Kb. 100-zal tudunk haladni, meg ezerrel aludni benne.

Vasárnap

A reggelt az óceán partján kezdtük. Kb. 1,5 méteres hullámokba ugrálva kb. 2 órán keresztül őrjöngtünk a vízben. 

A délelőtt fennmaradó félóráját Barcelona parkosított részének felfedezésével töltöttük, majd útnak indultunk, hogy magunkévá tegyük  a Francia Riviérát.

Amszterdam szabadszellemű hangulata sokáig velünk tart, de ha kedd, akkor Párizs.

Éjfél után értek seregeink Párizs alá, ahol egy kicsit megpihentünk. 9.00-kor megindulva bevetettük magunkat a csigaevők székes fővárosába.
Kapásból egy gyönyörű szajha parti kempinget találtunk a Bosi de Boulogne részen. Azon már szinte meg sem lepődtünk, hogy az internet sehol nincs a kempingben, sőt még ötletük sem volt, hol lehet net. A saját mobilnetünkkel nem jutottunk dűlőre. Fasza. Így minden technikai eszközzel felszerelkeztünk a városnézésre.

A tömegközlekedést jól kombináltuk a gyalog eszközzel, így a Champs de Ellyse-n sétálva, a Diadalív árnyékában elhaladva megtaláltuk a város legnagyobb villanyoszlopát, az Eiffel tornyot.
Az első szintet megmásztuk, gyönyörű a belátás Párizsba!! Tovább nem is próbálkoztunk, mert egy kellemes rét várt odalenn, hogy leheveredve kiélvezzük Párizs kulturális kisugárzását.
Ez meg is ihletett bennünket egy intenzív kultúrterápiás önsokkolásra. Innen nem volt megállás az egyetemes tudás felhalmozásában.
Következett a Notre Dame, ahol Quasi Modo celebrálta a misét, majd egy megismételhetetlen Szajna   parti láblógatás után a Louvre-t vettük célba.
A lemenő nap díszlete mellett brutális látvány tárult elő a Louvre piramisához érve.
Olthatatlan tudásszomjunk és a 10 Euro-s belépő nem hagyott minket a Louvre bejáratánál sokáig időzni.  Mona Lisa jóízűen mosolygott ténykedésünkön, de bennünket az Utolsó vacsora monumentális festménye ébresztett rá, mekkora parti arcok is voltak a srácok akkortájt. Természetesen Kuki Zoli kívánságának megfelelően mindenhová elvittük Trixi-t is.
Azt mondják, a Louvre-ra 2 nap nem elég, mi annyira ki voltunk a éhezve az új ismeretre, hogy 2 óra alatt magunkba szívtuk a föld művészettörténetének mérföldköveit jelentő alkotások kulturális üzenetét.

Trixi a Louvre-ban

Az estét egy szajnai hajóúttal fejeztük be. A kivilágított Eiffel torony lábánál elhaladva azért meg kellett állapítanunk, hogy Párizs nem volt melléfogás, egy gyönyörű város, még talán Hajdúszoboszlónál is szebb.
Szerda lévén kötelező póker programot irányoztunk elő, melyben legfőbb társunk a Varsányi pincészet világverő Roséja volt.
Jókedvűen játszottunk, míg a szomszédok kedves ordítással adták tudtunkra, hogy ők is szívesen beszállnának. Úgy vettük észre, hogy szomszédaink gyorsan a szívükbe zártak minket, és szomorúak lesznek, hogy csütörtökön el kell hagynunk a bázist.
A következő úticélt már korábban kitűztük magunknak, úgy gondoltuk, hogy Messi-re megyünk egész Barcelonáig.
Általánosan elmondható Franciaországról, hogy az internet-ellátottság egy masszívabb borsodi faluéval vetekszik. WIFI-t csak onnan ismerik, hogy néhány helyre ki van írva, de sehol nem működik, nemhogy ingyen, de pénzért sem. Kicsit naívan gondoltuk, hogy Nyugat Európa wifi ügyileg már tart valahol, de nem.. ami megnehezíti kicsit az életünket.

Vasárnap délután:

Elhagytuk Magyarországot, átrobogtunk Ausztrián egészen Németországig meg sem állva (csak néhányszor). Végcélunktól 280 km-re úgy döntöttünk, megpihenünk egy kicsit.

2-3 óra nyugis alvás után, 8 körül útra keltünk, hogy küldetésünk első helyszínére, Amszterdamba érkezzünk. Néhány perces keringés után megtaláltuk álmaink kempingjét.

Hétfő délután:

Amszterdam inspiráló környezete nem hagyott minket nyugodni, így felültünk az első jónak tűnő villamosra - véletlenül el is találtuk, melyikre kell szállni. Egyszer csak leszálltunk, egész sokat sétálva az első kocsmáig jutottunk, ahol „nagy szívvel” fogadott minket a pultos kisasszony. Sok kérdésünk akadt hozzá, melyeket csak előrehajolva, a térképre mutatva tudott megválaszolni, így bőszen faggattuk. Gyorsan közös nevezőre jutottunk, így megkérdeztük, mit érdemes megnézni Amszterdamban. Nagyon emlegette a piros lámpákat, így megbeszéltük, hogy nagyon figyelünk a KRESZ betartására!

Nyakunkba vettük a várost. Az első kávézóban szerzett kellemes tapasztalatok után, hogy sokáig bírjuk a napi sétát, gyakran kávéztunk. Egy vidám és pezsgő fővárost ismertünk meg, néhol furcsa szokásokkal. Pl. a világon kevés olyan utca van, ahol szinte mindenhol fehérneműket árulnak, és mégis annyira jól megy nekik, hogy élő próbababákat alkalmaznak! Az este színes kavalkádja mindannyiunkat magával ragadta, így meglehetősen későn értünk vissza a bázisra, majd a hosszú túra után kimerülve gyorsan álomba szenderültünk.

Folytatás rövidesen…

Amszterdam kacsintva vart minket.Bepattantunk egy kempingbe, majd villamost vettunk a nyakunkba es a belvaros szivebe utaztunk.

A megfaradt Vandorok beugrottak egy bolt-be egy frissito kavera. A nettel eddig meg kicsit mostohan vagyunk ellatva, de igyekszunk urra lenni a nehezsegeket. Egy ideig ...

Köszönet a sok érdeklődőnek, lájkolónak, megosztónak, blog olvasónak. Nektek köszönhetően elindulhattunk teletankkal arccal Amszterdamnak.

Az Enterprise fedélzetén elhelyeztük az átmeneti készletet. Csak a legfontosabbak: 24 palack bor Bolyki Jani pincészetéből, 18 palack bor a Varsányi pincészet terméséből, bodza-,szilva-, alma-, egres- és vadkörte pálinka, egy kis kaja, kis ruha.

Molto grazie Nektek.

Tutto Giusto Perfetto

Idén valami különös és egyedi nyaralásra vágytunk a haverokkal, ezért össze dugtuk egymás csaját a fejünket, hogy hátha sikerül valami érdekeset kitalálni. Nem sikerült.

Így inkább elmentünk fröccsözni, na az már sikerült.., és ímhol a szokatlan utazás elképzelése is testet öltött:

Augusztus 28-án egy őrült körút veszi kezdetét szerte Európában. 5 mindenre elszánt felfedező, szeretne megválaszolni, egy kérdést:

Körbe lehet utazni Európát egy fillér nélkül kényelmesen, bulizva, nélkülözés nélkül?

Igen!! (vagy talán..)

De hogyan???????

Hát a Te segítségeddel!

Na ezek adományokat gyűjtenek, kéregetnek, lehúznak vagy bankot rabolnak -gondolhatod.

Ennél jóval prózaibb megoldásban gondolkoztunk. Felkerestünk néhány potenciális szponzort, hogy támogassák utazásunkat.

OK, de miért lenne érdemes ezt támogatniuk? Mit adhatnánk nekik cserébe?

A bölcs szponzorainknak természetesen mosolyogtak rajtunk de azért mégis sikerült egy valamiben megegyezni velük:

Mi az utazásról folyamatosan készítünk videókat, képeket, beszámolókat, melyet ezen a blogon és a Facebook-on megosztunk. Amit ők vállaltak, hogy minden videó megtekintésért, minden lájk-ért 10 forintot adnak (szőrös szívűek) így folyamatosan gyűjtve az apró forintokat, méterről méterre jutunk előre Európa nevezetes pontjai felé.

No ebből látjátok, hogy minden rajtatok múlik.

Természetesen a segítségetekért cserébe befolyást is kaptok a történetünkre. A tervezett helyszíneken (melyeket bármikor felül írhattok) mi azt a csináljuk, azt nézzük meg, ami Benneteket is a legjobban érdekel. Így mind a Facebook-on, mind a blogon szavazhattok, irányíthattok minket. ((Ezt én nyaralkodásnak neveztem el)

És a legnagyobb kérésünk, amin az út sikere múlik. Minden bejegyzést, képet videót osszatok meg, hogy gyűljön az apró, és miinél több kalandban vehessünk részt EGYÜTT!

Starring:

Jóska (alias Jóska): A technika ördöngős machinátora, a navigációk vad dominátora, ki képes lehet minden nemű és korú műszaki  háttér életben tartására. A lányok álma, George Clooney állandó dublőre (most szabit kapott).

Bihi: Az extrém játékos, aki  vakmerő, de nem vak, mer’ ő bármire képes, mi az emberiség fizikai határán innen és túl van. Ha buli, ha rendetlenkedés, mindenben benne van ő, kivéve a gyevi bírót.

Erik: A jég hátán is megélő, dörzsölt kereskedő,  ki akár egy hitelkártya és egy bankautomata segítségével  is pénzt képes csinálni, ahol megjelenik, ott bugyi nem marad szárazon. Hölgyeim, az úr szingli!

Buci: A nyugalom és megfontoltság 2 lábon járó gipsze. Felelős a bor- és pálinkakészlet biztosításáért, de ha horgásztavat lát, le kell kötöznünk, mert az életben nem hozzuk többé haza.

Szasza (the artist, who is formerly and futurely known as Szasza): Felelős a túra kreatív csavaráért, a narráció képi- és hangzavaráért. Minden lében kanál, ha kell, intéz, ha nem kell, lazsál, és nem riasztja meg őt semmi csak a … az APEH.

Jelszavunk: Oszd meg és nyaralkodj!

Nézd meg Facebook-oldalunkat! (És persze lájkolj is minket!)

Vagy tekerj a lap legaljára (igen, oda, a videó alá), majd lájkold és oszd meg ezt a bejegyzést!

Légy a mi obivankenobink!

Kedves Vodafone, T-Mobil, Telenor! Jaj, de jó lenne, ha mobilnet segítene minket az utunkon. Jaj, de tudnánk neki örülni. Jaj, de tudnátok Ti is örülni, ha gyakran tudnánk postolni, videjót feltölteni. (Oszd meg ezt a bejegyzést, hátha meglátja V, T-M vagy T!)

Itten lehet felajánlásokat tenni: benyaralunk@gmail.com!