A hosszú francia km falás után, már alig vártuk, hogy a katalán (nem spanyol!!!, rühellik a spanyolokat) főváros kapuit döngethessük.
Péntek:
Nem csak Barcelonát, de az óceán sós ízét is szánkban éreztük, így amint megláttuk a Costa Brava feliratot rögtön lefordultunk az első elágazásnál. …. de Mar-nál ledobtuk a horgonyt, meg a ruháinkat, és megnyaltuk a sót, mint a vén kecske. Vízipólós múltunkhoz híven megmutattuk katalán testvéreinknek, hogyan is játsszák a nagyok ezt a sportot.
A strandröpit és strandfocit 8 napon belül gyógyuló sérülésekkel boldogan abszolváltuk, és a maradék 40 km-t mosollyal az arcunkon tettük meg. Késő délután a barcelonai Andrássy úton leparkolva elkezdtük az asszimilálódást a katalán éjszakába, és megnéztük az öreg Gaudi egyik laza építményét, a Casa Batllo-t, és örömmel tapasztaltuk, hogy van, aki nem csak szabadságán kerüli a józan állapotot, a fater elég bátran bánik a vonalakkal.
Az éjszakát a külvárosban töltöttük. Nagy a közbiztonság, az emberek itt figyelnek egymásra, pl. volt olyan sötét bőrű srác, aki az éjszaka végigellenőrizte minden kocsi ajtaját, hogy rendesen bezárták-e. Úgy gondoltuk itt biztonságos lesz, hiszen még a sarkon egyedül várakozó kedves lányok sem féltek, hát akkor nekünk mi okunk lehetne félni.
Szombat:
A reggel szokás szerint a sporté, így első programként az FC Barcelona szentélyébe mentünk gyónni.
Ez a stadionfelfedező-túra minden Barca szurkoló álma (na meg egy BL meccs). Multimédiás termek, serlegek, mezek, öltözők, riporteri állások és a stadion lélegzetmelegítő hangulata magával ragadott mindannyiunkat, és a stadionban Kubala Laci bácsi szobra előtt mindenki büszkén feszített. Itt néhány fotót készítettünk, de eközben láttuk, hogy a Barca focistái éppen edzeni mennek. Ahogy a buszuk elhaladt mellettük egyszer csak lassított a busz. Néhány méter múlva megállt a busz, és megrökönyödve láttuk, hogy Puyol lép le a buszról és közeledik hozzánk. Néhány pillanat múlva már mellettünk volt és nekünk rögtön nekünk szegezte a kérdést: ti Kubala országából érkeztetek?
Erre mi ékes spanyolsággal válaszoltunk: Si senor.
Nagy öröm ült ki az arcára, és ekkor tört magyarsággal próbált minket meggyőzni, hogy szálljunk be kétkapuzni velük, mert volna még 5 szabad hely. Jól esett a meghívást, de ki kellett ábrándítanunk őket, ránk még sok látnivaló vár, sajnos mennünk kell. Próbált még győzködni Xavi Alonso, Iniesta és Daniel Alves, de már hajthatatlanok voltunk Barcelona lüktető energiája nem hagyott minket nyugodni.
Éreztük, hogy a kultúrából sohasem elég, így irány a sohabenemfejeződő Sagrada Familia őrült katolikus freestyle építészet műremeke. Itt már sejtettük, hogy Gaudi - Barcelona Makovecze – egy életre beégesse magát a gyenge memóriánkba. A Güell Park játékossága egy újabb bizonyítékként szolgáltatott sejtésünkre, hogy az építészethez nem is olyan fontos a tervezőasztal, elég besszívva elővenni az óvodáskori rajzokat, és azokat odaadni néhány részeg kőművesnek, oszt majd lesz valami. Hát lett is.
A Güell Parkból bődületes kilátás nyílik a városra, ez az amit semmilyen fénykép nem ad vissza, így nem is csináltunk.
Barcelona Magnifico
Az estét a „La Rambla” forró latin forgatagában fejeztük be. Hajnalra még kempinget is találtunk, hogy feltöltsük készleteinket.
Az Enterprise anyalakóhajó precíziósan ketyeg, 5-en viszonylag kényelmesen élvezzük az út minden percét. Kb. 100-zal tudunk haladni, meg ezerrel aludni benne.
Vasárnap
A reggelt az óceán partján kezdtük. Kb. 1,5 méteres hullámokba ugrálva kb. 2 órán keresztül őrjöngtünk a vízben.
A délelőtt fennmaradó félóráját Barcelona parkosított részének felfedezésével töltöttük, majd útnak indultunk, hogy magunkévá tegyük a Francia Riviérát.
