Amszterdam szabadszellemű hangulata sokáig velünk tart, de ha kedd, akkor Párizs.

Éjfél után értek seregeink Párizs alá, ahol egy kicsit megpihentünk. 9.00-kor megindulva bevetettük magunkat a csigaevők székes fővárosába.
Kapásból egy gyönyörű szajha parti kempinget találtunk a Bosi de Boulogne részen. Azon már szinte meg sem lepődtünk, hogy az internet sehol nincs a kempingben, sőt még ötletük sem volt, hol lehet net. A saját mobilnetünkkel nem jutottunk dűlőre. Fasza. Így minden technikai eszközzel felszerelkeztünk a városnézésre.

A tömegközlekedést jól kombináltuk a gyalog eszközzel, így a Champs de Ellyse-n sétálva, a Diadalív árnyékában elhaladva megtaláltuk a város legnagyobb villanyoszlopát, az Eiffel tornyot.
Az első szintet megmásztuk, gyönyörű a belátás Párizsba!! Tovább nem is próbálkoztunk, mert egy kellemes rét várt odalenn, hogy leheveredve kiélvezzük Párizs kulturális kisugárzását.
Ez meg is ihletett bennünket egy intenzív kultúrterápiás önsokkolásra. Innen nem volt megállás az egyetemes tudás felhalmozásában.
Következett a Notre Dame, ahol Quasi Modo celebrálta a misét, majd egy megismételhetetlen Szajna   parti láblógatás után a Louvre-t vettük célba.
A lemenő nap díszlete mellett brutális látvány tárult elő a Louvre piramisához érve.
Olthatatlan tudásszomjunk és a 10 Euro-s belépő nem hagyott minket a Louvre bejáratánál sokáig időzni.  Mona Lisa jóízűen mosolygott ténykedésünkön, de bennünket az Utolsó vacsora monumentális festménye ébresztett rá, mekkora parti arcok is voltak a srácok akkortájt. Természetesen Kuki Zoli kívánságának megfelelően mindenhová elvittük Trixi-t is.
Azt mondják, a Louvre-ra 2 nap nem elég, mi annyira ki voltunk a éhezve az új ismeretre, hogy 2 óra alatt magunkba szívtuk a föld művészettörténetének mérföldköveit jelentő alkotások kulturális üzenetét.

Trixi a Louvre-ban

Az estét egy szajnai hajóúttal fejeztük be. A kivilágított Eiffel torony lábánál elhaladva azért meg kellett állapítanunk, hogy Párizs nem volt melléfogás, egy gyönyörű város, még talán Hajdúszoboszlónál is szebb.
Szerda lévén kötelező póker programot irányoztunk elő, melyben legfőbb társunk a Varsányi pincészet világverő Roséja volt.
Jókedvűen játszottunk, míg a szomszédok kedves ordítással adták tudtunkra, hogy ők is szívesen beszállnának. Úgy vettük észre, hogy szomszédaink gyorsan a szívükbe zártak minket, és szomorúak lesznek, hogy csütörtökön el kell hagynunk a bázist.
A következő úticélt már korábban kitűztük magunknak, úgy gondoltuk, hogy Messi-re megyünk egész Barcelonáig.
Általánosan elmondható Franciaországról, hogy az internet-ellátottság egy masszívabb borsodi faluéval vetekszik. WIFI-t csak onnan ismerik, hogy néhány helyre ki van írva, de sehol nem működik, nemhogy ingyen, de pénzért sem. Kicsit naívan gondoltuk, hogy Nyugat Európa wifi ügyileg már tart valahol, de nem.. ami megnehezíti kicsit az életünket.