Hétfő délután Monacoból elindulva találomra megálltunk az első szimpatikus városkában, amit Ventimiglia-nak neveztek el a gazdái.
Úgy gondoltuk az utolsó nagy etap előtt megpihenünk, és fürdünk még egy jóízűt. A városka idilli franciás-olaszos tengerparti hely, hangulatos utcácskákkal, egy tengerbe ömlő folyócskával és sok-sok hullámmal felszerelt stranddal.
A város hangulata annyira megtámadta a lelkivilágunkat, hogy úgy döntöttünk megalszunk itt és még a másnap déli órákig a nap segítségével némi sötét árnyalatot is adunk a bőrünknek.
A testünket teljesen átadtuk a pihenésnek, és a szemeinket is alaposan kifárasztottuk. Meg kellett állapítanunk, hogy a parton fekvő hölgyekre kötelező lett volna a 18-as karika.
Egy kép a történet illusztrálására:
Az órák teltek és teltek. Nem igazán szerettük volna elhagyni ezt a paradicsomi állapotot, így be is adtuk az önéletrajzunkat a helyi baywatch irodájába.
A tenger élvezte társaságunkat és kellemes hullámokkal viccelt meg minket.
A vizuális élmények percről percre kínoztak minket. Tudtuk, hogy ezt a végtelenségig nem bírjuk, így délután kisírt szemekkel elindultuk az utolsó célországba Svájcba.
A lakóautó már annyira a szívünkhöz nőtt, hogy már azt nézegettük, milyen havi törlesztőt kellene kiköhögnünk, hogy ne kelljen visszaadni. Azért megnyugtat a tudat, hogy bármikor bérelhető az autó (www.lakoauto-eger.hu), így nem ez lesz az utolső lakóautós kalandunk. Aki szeretne egy pihenés alatt több helyre eljutni, esetleg baráti társasággal vagy családdal utazik, annak nyugodt szívvel ajánljuk ezt az utazási formát. Nem csak kényelmes, mert minden belefér és mindenki elfér, de az utazás is élvezetessé válik, mert egymással szemben ülve lehet frankón játszani, beszélgetni, blogot írogatni.
